3. fejezet

Kedves Nagyapa! Megint írok hát neked.. Megérkeztem Jasonhez, és ő nagy boldogsággal és örömmel fogadott, ám nem mesélhettem neki semmit se, ugyanis egy vendége volt, méghozzá egy nőszemély! Eleinte azt hittem, hogy a barátnője, de aztán kiderült, hogy az egyik munkatársa, aki teljesen össze volt törve..

 

- Jaj, Istenem! Aaron mindig is figyelmes volt, de most az utóbbi időben éreztem, hogy eltávolodik tőlem, és szakított is velem! - sírdogált Tamara, Jason munkatársa, aki a kanapé szélén kuporogva itatta az egereket. 

- Tamara! Meg sem érdemel téged az az Aaron, ha ilyen rossz ember! Majd találsz valaki mást, aki tényleg szeretni fog, és nem fog megunni! - vigasztalta mosolyogva Izzy a nőt, bár nem ismerte, de igazán szimpatikunsak tűnt.

- Igazad van! Majd fog ő még hozzám könyörögve esdekelni, hogy fogadjam vissza, de én nem fogom! - mondta diadalmasan Tamara, és felhajította a levegőbe a zsebkendőkupacot.

- Így kell ezt. Most pedig menjünk el egy kávézóba levegőzni, hogy kitisztuljon a lelked, és majd beszélgetünk egy jót! - javasolta Izzy bánatát elfeledve.

- Remekül hangzik! - pattantak fel mind a ketten.

Bent a belvárosban beültek egy vidám kis nyári kávézóba, ami felderítette Tamarát. Kék falai voltak a helyiségnek, melyeken zöld körök terültek el, ami igazán feldobta a kávézót. Kis köralakú színes asztalok voltak, melyeket beépített zöld kanapék vettek körül, de volt egy sarokba szorított asztalka, ahol csak székek voltak, ott foglalt helyet a két lány. Lassacskán a pincér is megérkezett, amint észrevette a két lány jelenlétét, ugyanis nem nagyon figyelte, ki lép be, mert mielőtt bejöttek volna senki sem volt az étteremben, csak egy két ember, akik lassan el is távoztak miután fizettek. Rendeltek mindketten kávét, és rögtön beszélgetni kezdtek.

- Mióta voltál együtt Aaronnal? - kortyolt bele a forró kávéba Izzy.

- Több, mint két éve. Mindig elhalmazott mindenféle ajándékkal. Plüssmackókkal, bon-bonnal, virágokkal, ruhákkal, ékszerekkel, kutyával. Így van! Lady Pudlit és tőle kaptam, de azt hiszem örökbe adom, mert mindig Aaron jut róla az eszembe - sóhajtozott Tamara.

- Elment az eszed?! - csapott az asztalra Izzy a kávét kilöttyintve. - Nem teheted ezt. Aaront el kell felejtened.

- Próbálom. De igazad van. Lady Pudlit biztos nem adom örökbe, hiszen szeretem őt, Aaron miatt nem adom el.

- Helyes. Jó döntés - bólintott Izzy, és hátradobta szőke, dús haját.

Egy ideig még elbeszélgettek, amikor két sármos férfi belépett a kávézóba, és a két lány asztalához vette az irányt.

- Hellóka Cicavirág - kacsintott rá Tamarára az egyik férfi.

- Aaron! Mégis mit keresel itt?! - riadt meg Tamara.

- Visszaszerezlek Édeském.

Tamara felemelte a csésze kávét, és a magasba tartotta:

- Ch! Arcátlan dög! - és ráöntötte Aaron hófehér ingjére a forró kávét, mire ő jajveszékelve ugrándozott, végül letépte magáról az inget, és a földre hajította.

- Elment az eszed Tamara?! Mindegy Szívem, gyere menjünk! - karolta fel Aaron a nőt.

Izzy gyilkos szemekkel meredt Aaronra, mire ő lassacskán elegende Tamarát, és ijedten hőkölt vissza Izzy tekintetétől. Nyelt egy nagyot, majd megszólalt.

- Hát jó... Akkor majd... később beszélünk... Gyere Nick!

A másik férfi csak meredten állt fürkésző tekintettel Izzyt figyelte, minden mozdulatát lesve. Megrázta a fejét, majd Aaron felé fordult:

- Őőő.. Jah... Igen.. Őm... Helló lányok... - dadogott Nick, majd ő is kitámolygott a kávézóból.

 

Múltamat elfeledtem,

Mert egy lányon segítettem.

Megszabadítottam a kíntól, a szerelem kínjától,

Mely gyötröte, de kitört a szobából.

Hátatfordított a magánynak, a bút elfelejtette,

S nekiindult a vliágnak, mert az élet lényegét megértette.