5. Fejezet

Helló! Szeretnék mindenkinek ijesztő és hátborzongaó Halloweent kívánni :P Jah és még valami. Az 1. fejezetben úgy volt, hogy Izzy 19 éves de most módosul, 16 éves, és nagyon sajnálom ha valakinek Izzy jobban tetszett 19 évesen, de így nem lenne értelme a törénetnek. Köszönöm a megértésetek! :S Három vendégkönyvi bejegyzés után folytatom! :D

Kedves Nagyapa! Ennyire még sosem vertek át, de biztos nem fogok egy könnyen megbocsátani Nicknek, még hogyha azzal az aranyos kék szemével néz rám, és beletúr az észbontó hajába.. Ő... Lényeg, hogy nagyon dühös vagyok...

- Micsodaaa?!! - kiáltott föl Izzy a széket kitolva maga alól, és jól arcon csapta a táskájával Nicket.

- Áú! Izzy nyugi! De ő... Loise... ez nem az aminek látszik... ez csak... egy üzleti megbeszélés! - magyarázkodott a kétségbeesett fiú. 

- Egy üzleti megbeszélés?! Francokat Nick!! Soha többé nem akarok veled beszélni! A soha viszont nem látásra! - sétált ki az ajtón Izzy. Hogy mi történt azután, nem lehet tudni, hiszen Izzy nem maradt a helyszínen. Inkább fortyogó dühhel vezetett haza. Kicsapta a bejárati ajtót, és kicsit nagyon csattant, pontosan Jason orra előtt, amikor pont be akart menni Izzyhez, de úgy döntött majd inkább később... Izzy levetődött az ágyra, a magassarkú cipőt ledobta a földre, és sértődötten fordult be a fal felé. Mekkora egy arcátlan alak! - mondta magában, és elkezdett gondolkodni az élet nagy kérdésein. Jó döntés volt a bátyjához költözni? És most mit kezdjen az életével? Még nagyon fiatal, 16 éves. Az iskolája nem is tudja, hogy kilépett onnan, szerencse, hogy nyár van. Nem élhet örökké a bátyjánál, de az iskolát ki kell járnia, hogy vehessen majd saját lakást, és lehessen munkája. De hogyan lehetne megoldani, hogy tanulhasson is, meg legyen hol laknia is...? És ekkor hiretelen eszébe jutott: kollégium! Hát persze! Lenne hol laknia, tanulhatna is, és szerezhetne barátokat is! Végre meghozott egy igazán jó döntést..

Augusztus utolsó napja

Izzy izgatottan készülődött, hiszen felvették a Művészeti Szakközépiskolába, mivel tehetséges volt a festészetben, és végre beköltözhet a kollégiumba, ahol találhat barátokat. Ugyanúgy pakolt be a bőröndjébe, mint mikor a szüleitől elköltözött a nagyvárosból. A pakolással már végzett, és alig várta, hogy megérkezhessen a kollégiumhoz. Bátyja, Jason elvitte őt a bejárathoz, és megölelték egymást.

- Biztos ezt szeretnéd? - kérdezte Jason.

- 1000%! - kiáltott fel vidáman Izzy. - Ennél jobb ötletem nem is lehetett volna, és így tudok iskolába is járni, ugyanis nincs olyan messze a suli, akár gyalog is odaérek húsz perc alatt.

- Hát akkor jó - mosolyodott el a fiú.

- Köszönök mindent, hogy befogadtál erre a nyárra, és bocsánat, ha a terhedre voltam. 

- Dehogy voltál a terhemre te butus! - nevetett fel Jason. - Na, de most már mennem kell, elkések a munkahelyemről. Szépen rendezkedj el, holnap már iskola van.

- Tudom... tudom... Ma meg ismerkedni fogok. Csak sajnos beszéltem Tamarával, és azt mondja ő nem ebbe az iskolába jár...

- Viszont Nick igen! - mosolyodott el Jason.

- Na ne... De hát Nick az hány éves? - kérdezte fintorogva Izzy.

- Tizenhét. Idősebbnek nézted? - kuncogott a fiú. - Na, de megyek is. Szia hugi, érdezd jól magad!