SZIASZTOK! EZ NAGYON FONTOS! A BLOG KÖLTÖZIK, DE ETTŐL MÉG UGYANÚGY FOLYTATÓDIK A TÖRTÉNET, ÉS AZ ELŐZŐ RÉSZEKET OTT IS MEG FOGJÁTOK TALÁLNI! LINK:

www.zazaiza9.blogspot.hu

KÖSZI! :)

Sziasztok! Egy kedves lány kiteszi a blogja oldalára az én blogomat, ezért énis szívesen teszem meg ezt neki! :) Itt a blog linkje:

www.kulvarosimelodia-bellablogja.blogspot.hu

Érdemes elolvasni, ugyanis nagyon jól ír, és nekem nagyon tetszik a sztorija, biztos sokra viszi majd, ha folytatja! Kérlek nézzétek meg! Köszi! :)

3 vendégkönyvi bejegyzés, és jön a 15. fejezet :)

Kedves Nagyapa! Jakenek igaza van. Jogosan haragszik rám, ugyanis neki ígértem meg először, és most cserbenhagytam, pedig ő hívott meg. Valamit tennem kell...

Hideg, őszi nap volt, éppenséggel szombat, amikor a diákok elhagyhatták a kollégiumot. Ilyenkor Izzy mindig a bátyjához ment, Jasonhez, és mesélt neki történeteket, és hogy mik történnek vele és Nickkel, meg az iskolában. Akkor még haragudott rá Jake, de Izzy nem akarta, így még Izzy azt a kis időt sem töltötte a bátjyánál, amit lehetett volna. Megbeszélt egy találkozót vele, de Jake nem akart elmenni, és közölte is a lánnyal. Aztán akárhogyan hívta a szőke szépség a barátját, nem vette föl a telefont, valószínűleg vagy ki volt kapcsolva, vagy nem hallotta, vagy talán... nem akarta felvenni. De Izzy nem hagyta annyiban! Mindenképpen ki akart békülni Jake-el, így úgy döntött ellátogat Jake kedvenc helyére, hátha ott találja. A kosárpályára. Gyalog ment, hogy szívhasson egy kis levegőt, és még sétál, elgondolkodhat mit mondd neki, ha ott találja. Jake viszont mindig a kosárpályán gyakorolt, és sorban dobálta kosárra a labdát. Akkor viszont egy lélek sem tartózkodott a pályán, mert hihetetlenül hideg volt, csak a szél fújdogálta a hálót. Ám akkor Izzy észrevett a pálya melletti fa mögött egy padot, amin egy emberke ücsörgött. Kék basebollos dzsekije volt, a kapucnija pedig a fejére volt hajtva, így nem tudhatta ki az. Viszont az emberke még rá sem nézett, valószínűleg észre sem vette. Még akkor sem nézett fel telefonjából, mikor a lány hangosan végiglépdelt az avaron, ahol rengeteg ág recsegett, ahogy rálépett. Jake üldögélt a padon, és buzgón bólogatott, a fülében pedig fülhallgató, az ujjával pedig nyomkodta az érintős telefonját. 

- Jake! - huppant le mellé, és kihúzta a fiú füléből a fülhallgatót, és megfigyelte mit hallgatott. Skrillextől a Kill Everybodyt. Izzy is szerette azt a zenét.

- Mi van? - mordult rá unottan a fiú.

- Még mindig haragszol....? Ez csak egy... ahj... mármint nem történt semmi, nem is értem miért haragszol, mivel csak át kell raknunk másik időpontra a forrócsokizást és kész.

- Csak tudod én direkt arra a napra minden programomat töröltem, a kosarazást, a focizást, a dobolást, a külön órákat, csak hogy azt a pár órát  elforrócsokizzuk..

- Óóó - jajdult fel Izzy - Nem tudtam Jake. Nagyon sajnálom...

- Mindegy.

- Ha akarod most bepótolhatjuk. Ha szeretnéd minden nap forrócsokizhatunk, amikor csak van kedved! - vigasztalta a barátját Izzy.

- Nem érdekel - tekerte feljebb a hangerőt a telefonját, és új zenét kezdett el hallgatni, de Izzy újra kitépte a füléből a fülhallgatót.

- Jake! Nagyon sajnálom! Te nagyon jó barát vagy, én meg elszúrtam! 

A lány utolsó mondata után Jakenek hirtelen tüzessé vált a szeme, és gondolatban tombolt a dühtől.

- Te idióta! - kiáltotta el magát. - Barát?! Barát?!

- Jaj, bocsi... Igaz már nem csak barátok vagyunk... - suttogta Izzy ijedten.

Ekkor Jake még jobban betakarózott a pulóverjébe.

- Legjobb barátok vagyunk - folytatta Izzy. Ekkor Jake már csak sóhajtott egy hatalmasat.

- Hát te tényleg ilyen hülye vagy...

- Micsoda?! Most mi rosszat mondtam? - háboroditt fel a lány, de már alig tudott beszélni, mivel annyira fázott, hogy fél arcát betakarta a sáljával.

- Izzy. Te sosem vetted észre, hogy nekem te több vagy, mint egy barát...? De te még a barátságunkra is magasról tettél. Én szeretlek. És mindig is közeledtem feléd, mikor ezt már többször is elmondtam, de te mindig azt hitted, barátságból mondom. De nem...

- M-mi? - dadogott Izzy. - Te...

Kedves Nagyapa! Az idők során megismerkedtem egy kedves és aranyos fiúval, Jakevel. Nagyon kedvelem, remélem jó barátok leszünk!

Az iskolából már eltelt több mint két hónap, és már igazán ősz volt. Hideg szelek jártak már, a nap sem sütött sokat, és az egész iskolai udvar színpompás barna és sárga levelekkel volt tele, amit Mr. Goddens, az iskola gondnoka gereblyézett éppen. Kicsengettek az óráról, és mindenki alig várta, hogy kiszellőztethesse a fejét, ám mindig elfelejtették, milyen hideg is van kint, és mikor nagy télikabátba, sálba és sapkába burkolózva kiléptek a hidegbe, legszívesebben mindenki visszarohant volna az órákra. De a szabályzat így írta: Minden iskolaóra után minden diáknak kötelessége lent az udvaron tölteni a szünetet! És ha egyetlen egy tanuló is fent marad a hetesen kívül, az igazgató megkeresi a Nagy Iskolai Szabályok könyvében ezt a szabályt, és leíratja a gyerekkel százszor, hogy legközelebb mikor az óráról kicsngetnek, azonnal lemegyek az udvarra. Izzy egy nagy fekete pufikabátban lépett ki az udvarra, és épp akkor tekerte a nyaka köré feltűnő piros sálát, és a fejére tette a sál párját, a piros sapkát. Minden gyerek fagyoskodott az udvaron, ugyanis már közeledett a tél, egyre hidegebb voltak a napok. Izzy leült egy növénycserép szélére, és még az is fagyos volt, és tele volt barna levelekkel. Az utóbbi időben nagyon összebarátkozott Jakevel. Persze a lányokkal is volt, de azért több időt töltött fiúbarátjával.

- Eléggé hideg van - vacogott Izzy.

- Haha, még az orrod is piros - nevetgélt egy szál pulóverben és sálban Jake.

- Ez nem vicces - didergett. - És te meg vagy huzatva? Nem fagysz meg?

- Tessék itt a sálám, hogy ne fázz - tekerte le a nyákáról, és rádobta Izzy fejére, amikor megint nevetésben tört ki.

- Befejezheted Jake - kuncogott Izzy is. 

- Miért? Hiszen eléggé vicces lány vagy, akármit is csinálsz. Folyton botladozol. Kétballábas lyukaskezű vagy.

- Fogd be Jake, te bunkó - sértődött meg Izzy.

- Tudod, hogy csak viccelek... - húzte el száját a fiú.

- Ma találkozom Nickel - csillant fel a lány szeme. Viszont Jake utálta, ha Izzy Nickről beszélt. Untatta őt.

- Aha. Cool... De... Mi lesz azzal, hogy meghívtalak suli után egy forrócsokira?

- Jaj, tényleg... De Nicket nem mondhatom le mivel ma csak akkor tudok vele találkozni...

- Nem tudod felhívni a csávódat? - háborodott fel Jake.

- Ma nem jött be a suliba. Beteg.

- Akkor minek akartok találkozni? Hadd pihenjen ő is.

- Jake, nyugi már. Majd máskor forrócsokizunk - nyugtatta Izzy a fiút.

- Jó, inkább hagyjuk. Úgyis mindjárt vége a szünetnek - állt fel Jake, és elsétált a növénytől. Izzy a kezében szorongatta kesztyűként Jake sálját. Ez a fiú mindig is kedves volt vele, mindenét odaadta neki, még forrócsokira is meghívta, már le is beszélték, erre közbejött Nick. Izzynek bűntudata volt...

Kedves Nagyapa! Nagyon meglepődtem, mikor kiderült, hogy Charlotte igazából nem is olyan csukicsbébis csaj, és a barátnői sem azok. Viszont ennek nagyon örülök, ésaz sem zavart volna, ha nem a menő lányok közé tartoznak. Majd kiderül mi lesz...

Az utolsó óráról is kicsengettek, és a kollégiumos diákoknak volt 3 szabad órájuk, mielőtt tanulniuk kellett volna. Izzy nagyon jól érezte magát Charlotteval, Amberrel és Lucyval, és kiderült, hogy rengeteg közös tulajdonságuk van. Lucy és Amber is teljesen máshogy nézett ki. A szőke szépség valószínűleg csak be volt púderezve, mert most normális bőrszíne volt. Izzy nem tudta hová tűntette tegnap a haját, de most megmutatkozott milyen szép szőke, hosszú göndör haja van. Amber is teljesen máshogy nézett ki. Az idióta állatsapkáját remélhetőleg jó mélyre elrejtette a fiókjában. De mikor kiderült, hogy teljesen normális lányok, sőt menők, akkor már máshogy látta Ambert. A lánynak kicsit sötétebb volt a bőre az átlagnál, és össze volt fogva magasan fekete haja. A lányok jól elbeszélgettek, amikor Izzynek eszébe jutott Nick. Hiányzott neki, és találkozni akart vele. Hátha még nem ment haza. Elbúcsúzott a lányoktól, és futásnak eredt. Hát ennyit arról, hogy a gyönyörű pázsiton fognak sétálni és pasikról meg ruhákról beszélgetnek. Az épületbe ment egyenesen, és hirtelen belebotlott az igazgatóba.

- Jobban van már Izzy kisasszony? - kérdezte Mr. Bennington.

- Ó, igen persze. Már teljesen rendben van a fejem. De igazgató úr, nem tudja véletlenül hol van Nick Bryson?

- Nick? Úgy emlékszem zeneszakkörön van, de ha beszél a tanárral, ő biztos megengedi majd, hogy Nick pár percre otthagyhassa a zeneszakkört.

- Köszönöm szépen Mr. bennington. És pontosan hol van az a zeneszakkör? - tudakozódott a lány.

- A második emeleten. A 631-es teremben van. Biztosan hallani fogsz majd zajokat.

- Nagyon hálás vagyok, köszönöm! - futott fel a lépcsőn Izzy. Bár rohangálni ide-oda nehéz volt neki, ugyanis a kezeiben szorongatta a könyveit, táskáját és a kabátját. Egy fiú jött pont arra, de már nem lehetett megelőzni, hogy egymásnak menjenek. Izzy nem nézett oda, és ráesett a fiúra, a könyvei pedig kihullottak a kezéből a földre.

- Ó, jaj, ne haragudj - harapdálta a megszokott módon a száját a lány.

- Semmi baj. Segítek - hajolt le a tanuló, hogy a füzeteket és könyveket felszedje.

- Nagyon köszönöm - vette át a cuccokat Izzy. 

- Jake vagyok. Jake Melany - mutatkozz be a fiú. Izzy csak akkor tudta igazán megszemlélni az arcát. Kisfiús volt, de mégis jóképű. Szőkésbarna volt a haja, és látszódott reggel sokat dolgozott vele, ugyanis még mindig tökéletesen állt rajta a zselé. Tengerkék szeme volt, és csak úgy sugárzott, mikor a fiú megvillantotta mosolyát. 

- Isabell.. ő vagyis Izzy Wilson vagyok.

- Érdekes, még nem láttalak a suliban - gondolkodott Jake. - Pedig az ilyen szép lányokra biztos emlékeznék.

- Igen, mert új vagyok még. Mármint, nem előséves, csak most jöttem át ebbe a suliba. Igazából tizenhat éves vagyok.

-  Hah! Ez vicces, mert én is. Kár, hogy nem kerültünk egy osztályba.

- Ja. Nagyon kár - mondta elkeseredetten Izzy, ám ekkor jutott eszébe hova is jött valójában. - A zeneszakkör tart még?

- Nem. Én is pont most jövök onnan. Dobolok.

- És Nick? - kérdezte csalódottan Izzy.

- Bryson már hazament - közölte vele Jake.

- De kár...- iramodott el a lány, Jake pedig követte, s mind végig beszélgettek. Egy új barátság kezdete volt ez. 

Kedves Nagyapa! Azt hiszem ennél boldogabb nem is lehetnék! ^^

Reggel csiripelő madarak énekére ébredtem, és a nap sugarai bevándoroltak az ablak parkányára, és oda költöztek. Egy felhő sem volt az égen, csak néhány repülő vagy madár tűnt fel. Izzy álmosan forgolódott az ágyban, ami most igen kényelmesnek vol vélhető. De várjunk csak... A kollégiumos ágy sosem lenne ennyi kényelmes bármennyire is boldog az ember. És sosem erről az oldalról süt be a napfény az ablakon. Izzy kinyitotta a szemét, és egy teljesen idegen helyen találta magát. Egy hálószobában feküdt egy igazán kényelmes franciaágyban. Viszont a szobában rajta kívül senki sem tartózkodott. A nap ragyogóan sütött és... mégis hány óra lehetett?! Izzy ijedten kapott a telefonjához és azonnal kipattant az ágyból mikor meglátta, hogy 9 óra volt. Azt se tudta mihez kezdjen, hiszen a táskája  nála volt, de nem az össze skönyve. Még tiszta ruhái sem voltak! A szíve hevesen vert.. Ellógta az iskolát! Ijedten ült le a padló közepére, felhúzta a térdét és átkarolta. Idegesen rágcsálta a száját és gondolkodott mi tévő legyen. Ám ekkor valahol kicsapódott az ajtó. Futás hallatszódott, majd valaki berontott a szobába és Izzy ijedten kapta fel a fejét. Nick volt az. 

- Szia Édesem - nyomott egy csókot Izzy szájára, de a lány kicsit sem tudott akkor koncentrálni.

- Nick... 9 óra van, lekéstük az iskolát! - mondta idegesen Izzy.

- Óh, nyugodj meg, beszéltem az igazgatóval. Tegnap felhívtam, és mondtam neki, hogy holnap elviszlek orvoshoz, így kicsit késve tudsz betoppanni az órákra.

Izzynek nagy kő estett le a szívéről.

- Te jó ég! Húh, hogy megijedtem. Ez esetben semmi baj... - ölelte át Nicket. – De akkor menjünk vissza  kollégiumba a ruháimért ugyanis táskám már itt van.

- Most nem fogunk visszamenni. Azt mondtam az igazgatónak kicsit fogunk késni. Van itt néhány ruhája az anyámnak…

- Az anyádnak?! – kiáltott fel Izzy. – Nem vehetem fel az anyukád cuccait. Mert az anyukád csak több éves... mint én.

- Óh, igazad van... Akkor gyere, szállj be a kocsiba - mentek ki a lakásból. Beszálltak a kocsiba és Nick elhajtott a kollégiumig. Ott Izzy gyorsan felszaladt, ugyanis Nick várt rá. Csak egy dolgot elfelejtett... Charlotteot...

- Izzy drágácskáám!! Hát hol voltál cukcsibébiim? - ugrott rá Izzyre Charlotte.

- Jaj, Char, most ne, kérlek. Mindent elmesélek, de most gyorsan át kell öltöznöm, mert Nick vár rám. Ő visz be kocsival a suliba.

- Nick, aki bevitt az orvosira? Ki az a sármos pasi? Lestopplom magamnak mert tök cukcsi. Jah, és én nem mehetnénk? Előbb vagy utóbb tönkremegy a szarvasbőr csizmám ha sokat gyaloglok benne - finnyáskodott Charlotte.

- Hát nem is tudom. Jó... legyen... - egyezett bele Izzy.

- Jaj de szupcsííí!!! - ordította el magát az őrült lány. Miközben a most érkezettzett Izzy kapkodta magát.  Miközben öltözött Charlotte végig sürgette, és közben arról beszélt, hogy mennyire szerelmes.

- Rendben Char, kész vagyok. Menjünk - mondta reszelősen Izzy, de már a fogait csikorgatta, annyira ideges volt. Kimentek a kollégiumból, és gyorsan átfutottak az udvaron, és bepattantak a kocsiba.

- Miért pont nekem kell hátul ülnöm?! - kiabált kényesen Char.

- Ez meg kicsoda? - vonta kédőre Nick.

- Ő it Charlotte. Az én..barinőm... Ehm. Igen... Remélem nem baj, hogy jön, de kikönyörögte.

- Dehogy baj - hazudta Nick. Az őrült lány végig magáról beszélt, hogy zeneiskolában rengeteg zongoraversenynen volt, hogy milyen jó tanuló, és csak fényezte, fényezte, és fényezte magát. Szerencsére öt perc alatt ott voltak, és Izzy sietve szállt ki.

- Jaj, Nick! Ne légy ilyen pimasz macsó! Tudom, hogy egész végig a visszapillantóban a domborulataimat bámultad. Máskor ne ilyen feltűnően cukcsika. De ha szeretnéd lehet köztünk valami - nyomta ki a mellét Charlotte.

- Eeeee. Majd szólok... Köszi - mondta fintorogva Nick, majd egy csókot nyomott Izzy szájára, és beviharzott az épületbe.

- Ez meg mi volt?! - dobta hátra barna haját a lány.

- Nickel együtt vagyunk - nevetgélt elvörösödve Izzy.

- Amúgy. El kell valamit mondanom - lett hirtelen teljesen normális Charlotte hangja. Furcsa... - Az az igazság, hogy igazából... én nem vagyok olyan csávogós "cukcsizó" cicababa. Csak teszteltelek, és ezennel sikerült teljesítened az első próbatételt, ahhoz, hogy belépj a Csajklubba. A Csajklubban 12 lány van. Ide csak a kemény, és a menő csajok csatlakozhatnak. Te elég szépnek tűnsz. Tegnap a lányokkal csak mmegjátszottuk magunkat. Lucy sem olyan fehér bőrű, nem is olyan rövid a haja, és nem hord szemüveget. Amber is teljesen más, és nem hord őrült cuccokat. 

- Ez most... komoly? - döbbent le Izzy.

- Haha! - nevetett fel Char. - Most elég viccesen nézel ki. Már csak 2 próbatétel és benne leszel a Csajklubba. Hajrá-hajrá Izzy! 

Még tart az ihlet bocsi..c:

Drága Nagyapa! Mikor elájultam nem tudom mi történt és mennyi idő telt el, de mikor felébredtem az orvosiban, Nick állt mellettem. Valószínűleg azért ájultam el, mert őt láttam. Most itt ülök az ő nappalijában, és nézelődök. Ki tudja mi lesz még..

- Hogy érted azt, hogy kettesben vagyunk és, hogy...? - ijedt meg Izzy.

- Hát úgy értem, hogy most már nyugodtan megbeszélhetjük azt a barátnős ügyet. De előbb... Izzy, nagyon sajnálom. Megbocsájtasz?

- Hát persze - mosolyodott el Izz.

- Köszönöm. Szóval, mikor randiztunk már akkor akartam Loissal szakítani, de nem csak akkor, hanem már sokkal régebb óta Tudod, Loise igazából nem csak a barátnőm volt, hanem a menedzserem is, ugyanis van egy bandám, csak még nincs nevünk. 

Nick hátradőlt, és egyre inkább Izzy felé közeledett. A végén már szinte egymáshoz szorulva ültek egymás mellett. De Izzy nem mozdulhatott, ugyanis ő ült a legeslegszélén, és a másik oldalról egészen odacsusszant Nick a lányhoz szép lassacskán miközben mondta a történetet.

- A barátnőd a menedzsered?! - kacagott fel Izzy.

- Már nem a barátnőm. Ugyanis szakítottam vele. De már a menedzserem sem. Már régóta nem szerettem őt, és már nagyon rég szakítani akartam vele, de nem lett volna menedzserem, aki szervezi nekem ezeket a kis koncerteket, amiken részt veszünk. Most, hogy elkezdődött az iskola nem sok helyen fogunk fellépni, így hát szakítottam vele, de ő nem volt hajlandó a menedzserem maradni. Nem is baj. Loise csak egy cicababa. Ellenben veled, Izzy. Te nem csak gyönyörű vagy, hanem kedves, és aranyos is. Nagyon kedvellek. Sőt még annál is jobban... Mikor faképnél hagytál a kávézóban akkor jöttem rá, hogy nem kellett volna úgy találkoznunk, hogy közbe még foglalt vagyok. Egész nyáron rajtad rágódtam, de nem hívtalak fel. Tudtam még nem enyhültél meg, és még nem vagy képes nekem megbocsájtani. De most már igen. És megbocsátottál, és tiszta lappal kezdhetünk mindent. Szóval... Helló, Nick vagyok.

- Helló, Isabell Wilson, Izzy - nyújtottak kezet egymásnak.

- Mióta élsz ebben az aprócska faluban, ami bár nem is annyira falu, mert egybenyúl a várossal? - kérdezte illedelemsen Nick.

- Nem rég költöztem a bátyámhoz. De máris nagyon megszerettem a falut.

- A falut egy ilyen gyönyörű lány? Nincs itt olyan ruha amit elég gyönyörű lenne hozzád - bókolt Nick.

- Nem a ruha teszi az embert.. Tudtad kedves Nick? - koccintottak az üdítővel.

- Persze, hogy tudtam. De sosem árt, ha elegáns az ember. Azért a lányok mégsem azokra a fiúkra buknak, akik szakadt ruhákban járnak, kedves Izzy.

- Ezt jól tudja, kedves Nick. És hogy állsz a zenéléssel?

- Van egy együttesem, ámbár még nincs nevünk. De azt hiszem... Izzy-nek fogják hívni. Izzy szerelmem-nek.

- Óh, Nick - kapott a szívéhez Izzy, majd a száját kezdte el rágcsálni, és idegesen lóbálta a lábát. A fiú egyre közeledett az arcával a lány felé, és lehunyta a szemét. Így tett Izzy is, majd óvatosan a romantikus pillanatot meg nem törve a háta mögé nyúlt, és lekapcsolta a villanyt. Az ajkuk végre összefort, és a kis szájrapuszi úgy égett Izzy száján, mint egy most gyújtott tábortűz, és ugyanúgy megmelengette a szívét. Egy meleg tábortűz. Kint a hideg téli erdőben, s az ember dideregve kuporog a tűz mellett. Nick is ennek a tűznek a melegében kuporgott Izzyvel együtt, és a tüzecske mellett csókolták egymást. Semmi sem ronthatta volna el ezt a tökéletes pillanatot. Izzy beletúrt Nick göndör barna hajába és lecsúsztatva a kezét végigsimította az arcát, majd átkarolta a nyakát. A fiú pedig Izzy másik karját szorította a szívéhez. A csók véget ért és a két ifjú szenvedélyesen nézett egymás szemébe a sötét szobában. Nick felállt, majd egy csókot nyomott szerelme homlokára, és egy gyufát kivéve a dohányzóasztal fiókjából meggyújtott néhány gyertyát. Visszaült szorosan közel Izzyhez, és körülcsavartó kettőjüket egy lila takaróval, és újra megcsókolta a szerelmét.

- Sosoem éreztem még ilyesmit - fogta ajkát Izzy, és arcát betemette a szőke tincseivel, hogy ne látszódjon vöröslő arca.

- Én sem - karolta át a lányt, és magához húzta. - De most úgy érzem, hogy ennél nem lehet jobb.

Bocsi, hogy ennyi részt teszek fel, de rámjött a nagy ihlet *-*
 

Drága Nagyapa! Hogy tudnak így viselkedni ezek a lányok?! Egyszerűen kibírhatatlanok, arról beszélgetnek, hogy mit ettek vacsorára, és úgy hívják egymást, hogy cukcsidrágáim. Beteges...

- N...Nick? - csuklott el Izzy hangja, majd hirtelen elernyedt, és ájultan esett a földre.

- Izzy! Mi történt?! Hahó! Izz! Térj magadhoz! - kiáltozott Nick. Erre mindenki felfigyelt a kiáltozásokra, és odagyűltek a földön fekvő lányhoz. Nick felkapta gyorsan az ájult lányt, és szorosan magához ölelve kitört a nagy tömegből, és rohant vele az iskolaorvoshoz. Bekopogtatott, ugyanis az orvosi a folyosó legvégén volt, így hamar oda tudott érni. Az orvos fogadta őt, és gyorsan lefektette az orvosi ágyra.

- Az még nem is olyan nagy baj, hogy elájult. És az sem akkora baj, hogy a semmi miatt, de az viszont már igen, hogy túl nagyot koppant a feje a csempepadlón. 

- Én... én sajnálom, de túl hirtelen ájult el, és nem volt időm megfogni - magyarázkodott Nick.

- Nem a te hibád, fiam. Viszont megvizsgáltam, és nincs nagy baja. Hamarosan magához tér, elvégzek még néhány vizsgálatot, és mehet is haza - nyugtatta az orvos a fiút.

- Haza?

- Megőrültél? Ilyen állapotban ma nem maradtaht iskolába. Legfeljebb holnap már bejöhet, addigra rendbejön. Viszont kell neki felügyelet.

- Rendben. Majd megoldom. 

Ekkor már a lány is kezdett ébredezni. Kinyitotta a szemét, majd fájlóan a fejéhez kapott.

- Mi történt? Mit keresek itt? - ült fel.

- Amikor megláttál hirtelen elájultál, és mivel nagyot koppant a fejed az orvos szerint ezért fáj.

- Ezért ülök az orvosin? - simogatta a fejét Izzy.

- Igen, kisasszony. De sajnos, haza kell mennie pihenni. És vigyázzon a fejére - jegyzetelt az orvos.

- Hát. Köszönöm szépen... de akkor én most megyek is... - tápászkodott fell Izzy, és az ajtó felé iramodott.

- Majd én hazaviszlek. Egyedül nem mehetsz - húzta vissza Nick.

- De hát óráid vannak - értetlenekdett Izzy.

- Gyere már. Gyorsan le kell pihenned - hagyta elmenni a füle melett amit Izzy mondott. Felkapta a kezébe és kivitte a parkolóig.

- Szükség van erre? - kérdezte meglepetten Izzy.

- Nincs, de szórakoztató - ültette be a kocsiba Nick. Beszállt ő is a volán mögé, beindította a motort és elindult. Már közeledtek a kollégimhoz, ám ő lefordult balra, és tovább ment. Izzy csak nézett felvont szemöldökkel Nickre. A fiú érezte, hogy nagyon nézik őt, de ő úgy tett, mintha mi sem történne és vezetett tovább.

- Hová viszel? - kérdezte meglepetten a lány.

- Hozzám. Nem mehetünk most abba a porfészek kollégiumba.

- Porfészek?! Nem is az.. Bár legalább megszabadulgatok Charlottetól és a két "cukcsidrágáimtól".

Nick kacagásban tört ki, és egészen a lakásáig nevetett, ami már csak pár méterre volt. Leparkolt az autóval, és megint felkapta Izzyt, és mindenki szeme láttára vitte őt. Persze Izzy megint sóhajtott egyet kínjában, hogy mindenki őket figyeli. Felvitte a lányt a lakásába, és leültette a nappaliban az egyik kanapéra. Kibontott egy doboz 100%-os narancslét, majd töltött neki egy rózsaszín pohárba.

- Tessék, ezt idd meg, mindjárt jövök - viharzott ki a szobából Nick. Izzy elhelyezkedett egy kanapén, és körülnézett. A szoba ízléses volt és takaros. Halványsárgák voltak a falai, csak az egyik volt bordó. A bordó falához volt tolva egy háromszemélyes gyönyörű krémszínű fotel, ami előtt egy cseresznyefa köralakú kis dohányzóasztal volt. Onnan vette el az üdít Izzy, és miután jól belekortyolt visszarakta. A szoba két sarkába be volt tolva két ugyanolyan krémszínű egyszemélyes karosszék, és a falon pedig jókora nagy plazmatévé díszelgett. A szoba így elsőre üresnek volt vélhető, de tele volt növényekkel, szobrokkal, vázákkal és festményekkel, amik feldobták a szoba hangulatát. Pár perccel később megjelent Nick egy tálcával, ami tele volt különböző gusztusos szendvicsekkel.

- Nos, most, hogy mindennel végeztem, és itthon vagyunk, ketesben, egyedül... - nézett mélyen Nick a szőke szépség szemébe. 

Drága Nagyapa! A tegnapi nap iszonyúan fárasztó volt. Tűrnöm kellett Charlotte nyüzsgését, akinek persze csakis jó szándékai vannak, és ezért valamennyire kedvelem is. Reggel van. Mindennel előkészültem, bepakoltam a táskámba. Már csak el kell, hogy induljak a suliba. Charlotteal...

- Első nap a sulibaan! Első nap a suliban! Víííí! - ordibált Charlotte kora reggel.

- Char kérlek ne kiabálj. Fáradt vagyok még - csukta össze a kis naplóját Izzy, és azzal a tudattal kellett élni a következő 5 percben, hogy Charlotteal kell iskolába mennie, örökké...

- Jaj! Isa, drága, nyugi máár! Inkább segíts nekem! Nem tudom melyik szoknya áll cukcsibban. A kék farmerszoknya, vagy ez a fekete kockás? - mutatott fel két ruhadarabot. Mind kettő borzalmasan nézett ki, de Izzynek választania kellett.

- Talán a... kockás. De nem is nézne ki rosszul ez a szoknya, ha nem egy kék és piros csíkos felsővel húznád fel, hanem mondjuk egy egyszerű halvány rózaszínűvel. 

- Nahát Isa! Te ilyen jó stlyist vagy?! Jaj, hát ez nagyon cukcsin néz ki! Köszcsi barinőőm! - visítozott örömében Charlotte.

- Óh, szuper... barinőm... - mondta unottan Izzy, majd verte a fejét az íróasztalba.

- Na szóval Isa! Most, hogy ilyen szupcsin nézek ki, mehetünk az iskolábaa! - vigyorgott a hiperaktív lány.

- Most?! De hát csak 7 óra van, és a tanítás 8kor kezdődik! - mondta értetlenül Izzy.

- Jaj, de hát te is lány vagy! Mi a csajokkal mindig dumcsizni szoktunk egymással! Arról, hogy mit ettünk vacsorára, hogy megcsináltuk-e a házit meg ilyesmi! Érted Isa drága? Nah menjünk drága barinőcském, mert a végén még elkésünk! - rántotta fel a székről az ügyefogyott lány "Isát".

- Még hogy elkésünk...

Ezután már csak még rosszabb jöhet - gondolta magában Izzy. És így is lett. Charlotte végig csacsogta az egész utat, mind a 25 percet úgy, hogy a másik lány szóhoz sem juthatott, de ő nem is akart, inkább ballagott végig a bolond Charlotte mellett lóbálva a fejét.

Az út örökkévalóságnak tűnt. Izzy sosem volt erőszakos, de ekkor ügy oldalba tudta volna rúgni Charlotteot, de sajnos nem tehette, mert a lány amúgy sem érzett volna fájdalmat, csak csacsogott volna tovább. Végre megérkeztek az iskolához, és Izzy már nem bírta tovább, valahogy muszáj volt elszakadnia az idegesítő piócabarátnőjétől. Bementek az épületbe, végigmentek a folyosón, de Izzy egy alkalmas helyet sem talált, ahova gyorsan befuthatott volna, ugyanis nem is tudta mi hol van. már a teremnél jártak. Mind a ketten bementek, és az osztályban nagy zsivaly volt. A fiúk verekedtek, repülőt hajtogattak, nevettek, a földön fetrengtek. A lányok pedig rengeteg külön kis csapatokba volt oszolva. A két most érkezett lány lepakolta a táskáját, kikészült az órára, és csatlakozott az egyik lánycsoporthoz, amiben rajtuk kívül voltak még ketten. Egy padon ücsörögtek és beszélgettek. Az egyik lánynak fekete hátig érő haja volt, és fejét egy tigrises téli sapkával díszítette. Fehér mély kivágos póló vot rajta, és sötét csőnadrág feszült a lábán, aminek a  végén egy nagy, világosbarna szőrmecsizma díszítelgett. A másik lány sokkal félénkebbnek tűnt. Hófehér volt a bőre, vállig érő szőke, hullámos haja volt, és a fufruját hajcsattal tűzte oldalra. Lila szemüvegét épp akkor törölte meg. Világoskék hosszú ujjú felső volt rajta, és fekete nadrágot viselt, a lábán pedig rózsaszín virágos sarut hordott. Összességében mind a ketten jól néztek ki, csak kicsit... egyedibben. Charlotte vidáman felkiáltott:

- Sziasztok csajszik! Mi újság van cukcsibébik? - lökte oldalba a kis félénk szőkét élettelien, mire ő kicsit meghökkent, majd bágyadtan elmosolyodott. 

- Helló lányok - köszönt a fekete hajú lány. Kicsit mély hangja volt. Végül a kis szőke is megszólalt.

- Ó, sziasztok. Te vagy az új lány, ugye? - kérdezte egérhangon a lány, de a figyelmesség nem veszett el a vékonyka hangja mellett. - Szia. Én Lucy Way vagyok, a barátnőm pedig Amber Kyle. Charlotteot pedig biztosan ismered. 

- Szia! Izzy vagyok. Igen ismerem, hát persze - mosolygott végre őszintén az új lány. Kedvelte a másik két barátnőt, ám miután lekezdtek beszélgetni...

- Juj, el sem tudjátok képzelni mit vacsiztunk tegnap, hát az nagyon fincsi volt meg szupcsi! Fincsupszi! Hahaha! Hát ez nagyon vicceske volt! - kacarászott Amber.

- Ez tényleg vicces volt - nevetgélt Lucy is a kis egérhangján. - Úgy szeretlek titeket drága barinőőim! Öleléééés!

Ekkor a lányok egymásmáshoz sokkal közelebb jöttek, és a levegőt voisszafojtva vagy egy percig ölelkeztek.

- Isa, gyere te is! - mondta fulladozva Charlotte.

- Izé. Öm. El kell mennem a mosdóba. Mindjárt jövök! - szaladt ki gyorsan Izzy. Hihetetlen, hogy ezek a lányok milyen kibírhatatlanok... Ahogy végigment a folyosón rengeteg normális embert látott. Miért pont ebbe az osztályba került? Ahogy egyre csak nézelődött már nem is nézett maga elé, így az embereknek kellett őt kikerülniük, de volt még valaki, aki ugyanígy tett mint Izzy. Nem nézett maga elé, így végül...

- Áú! - kiáltottak fel mind a ketten. Izzy felállt, és csak akkor tudta megszemlélni ki az az illető aki nekijött, vagy... ő ment neki. Ám mikor meg látta ki az... 

A 4 vendégkönyvi bejegyzés nem volt meg, értem is miért. Mivel még csak tegnap írtam meg, és lehet ennyi idő alatt nem tudja észlelni, hogy új rész került fel. Viszont őszi szünet utolsó napja van, ki tudja jelentkezek-e még ezután. Nem vártam meg a 4 vendégkönyvi bejegyzése, amúgy se lett volna meg. Végülis mindegy. Szép napot! :)

Kedves Nagyapa! Megismerkedtem a kollégium igazgatójával, Mrs. Conalyvel, aki igazából elég szigurú, de biztos vagyok benne, hogy belül igenis kedves hölgy. Mrs. Conaly bemutatta a lakótársamat, egy nagyon kedves és szép lányt. Remélem jó barátnők leszünk!

- És ez lenne itt az ebédlő - mondta Charlotte Izzynek, és bementek egy nagy helyiségbe, ahol hangos zsivaly csapta meg a fülüket. A diákok épp akkor ettek, viszont nem épp csendesen. - Izzy. Ha már itt vagyunk, te nem jössz enni? Ott ülnek az egyik asztalnál a lányok.

- Inkább nem. Nem vagyok éhes. Inkább felmegyek a szobánkba és kipakolok - mondta félrehúzott szájjal a szőke lány.

- Ó, hát akkor oké - mondta csalódottan Charlotte. - Majd akkor mesélek rólad a lányoknak, de persze csakis jókat, és akkor majd fent találkozunk.

Izzy érezte, hogy nem túl kedves pódon pattintotta le a lányt, pedig ő csak barátkozni akart. És Izzy nem értette, hogy mi van most vele. Ő mindig is szerette a társaságot, a barátaival is imádott lenni, hát akkor most miért örülne annak jobban, ha egyedül lenne? De a megoldás meg volt, csak ő nem jött még rá.. Hát Nick miatt. Miközben pakolt, elgondolkozott az életén és végre ő is rájött. Zavarta a dolog, hogy Nick őt olyan csúnyán becsapta, s bár haragszik rá, de lelke mélyén igazából nem, mert nagyon is kedveli őt, hiszen tetszik neki. Ő is ugyanabba az iskolába jár, ahova ő, és holnap már lehet össze fognak futni, és lehet beszélni akar majd Izzyvel. A lány is örülne neki, de ruhapakolás közben is idegesen harapdálta a száját és bágyadtan gondolt bele milyen sokkot kapna, ha ott az egész iskola szeme láttára leszólítaná őt a folyosó közepén a suli egyik leghelyesebb fiúja, és bocsánatot kér tőle. A szőke szépség sóhajtott egy nagyot, és ledobta magát az ágyra. Későre járt. Ő is fáradt volt már, körbejárta az egész hatalmas kollégiumot, idegesítő és fáraszta lánnypióca vette őt körül egész nap, bár ezt nem rossz szándékból gondolta, de azért jó lenne ha Charlotte is belegondolna, hogy talán minden embernek szüksége van egy kis magányra. Ijedten kapott a táskájához, ahogy eszébe jutott valami. Mi van ha nem hozta el Nyuszot?! Nyusz az ő szürke (eredetileg fehér) plüssnyuszija volt, akinek a nagyapján kívül minden baánatát elmondta Izzy, és persze ráadásként vele is aludt. Nyusz minden nap megvárta gazdáját az ágyon bambán ücsörögve az gondolkozván, mivel lepje meg a szőke legjobb barátját. Titokban ketten összeházasodtak, miután az alvóka megkérte a kezét egy 20 karátos gyémántgyűrűvel, amire Izzy gondolkodás nélkül igent mondott. Varratott magának esküvői ruhát, és persze Nyusznak is, ugyanis a kis picike nyuszi egy dúsgazdag fickó volt, és hatalmas luxuspalotája volt Izzy szobája sarkában. Szerették egymást, és még legjobb barátok is voltak. Izzy a lefekvéshez készülve magához ölelte Nyuszt, és titokba azt képzelte, hogy az ő plüssnyulacskája a legeslegjobb férj a világon :$ De ekkor az ajtó kinyílt, és a szeretetteli ölelés abbamaradt, mert a mindig vidám és üde Charlotte belépett az ajtón, és a már ágyba bújt lány érezte sok minden fog most rá zúdulni.

- Jaj, Izzy! El sem fogod hinni mi történt velem! - huppant le a szőke lány ágyára Charlotte. - Épp vittem vissza azt a pocsék babfőzeléket, amikor a suli legcsinibb bombázója, és szexi csapata épp arra jöttek, és Nicol, a kényes banda "fővezére" odajött hozzám és a dühhtől majd kipukkanva szólalt meg: Héj te cicababa!  A pasim pont téged stírölt! - játszotta el Alvin és a mókusok hangján Charlotte Nicol mondatát. - És akkor tudod mit csinált velem az a liba?! Meglökött, én neki estem az ebédlőben lévő egyik nagy fehér oszlopnak, ráestem Melodyra, az egyik lányra, ő rám borítotítta a levesét, aztán az én babafőzeléken felkenődött a fehér falra, végül nekiestem a falnak és az új szarvasbőr csizmám tiszta moslékos lett és pedig a kajamaradékban dagonyázva fetrengtem az ebédlőben, miközben mindenki röhögött. Azt hittem az volt életem legrosszabb pillanata, de akkor megjelent életem szerelme! - kapta ki Izzy kezéből Nyuszt, magához ölelte és szerelmesen felsóhajtott. - Egyre közeledett, és az aranyos zöld szemeivel rám pillantott, segített felállni és megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Hát nem szupeeeeeer???

- Ó, Char, hát ez... nagyszerű! - mosolygott Izzy, de közben mindvégig a szőrmés mamuszával babrált, és kicsit sem figyelt a lányra, aki áradozott neki, csak akkor mikor szégyentelenül kikapta a kezéből Nyuszt, és megcsalásra kényszerítette. Szegény Nyusz :\